Egyszerűen Én, amilyen vagyok

  Amikor Valentin-nap előtt este a délutáni kérdésen morfondírozol még mindig, és szembesülsz a magányoddal… na az nem jó érzés.  Délután azaz már szerdán gyerek ráizgulva a Valentin-napi virágra. Akkor sikerült meggyőzni, hogy jó lesz ha csütörtökön veszi majd meg, a péntek reggeli átadáshoz. Reggelre kikészítettem az összes bolt reklámújságját, ki hogyan, milyen csokrokkal készül, és mindezt mennyiért. Ma délután aztán a nagy határozottságával mégis felhívott, hogy melyik legyen az, amit megvegyen, és feltette a kérdést: Melyiknek örülne? Azt nem tudom megmondani- válaszoltam. Jó akkor Te melyiknek örülnél? És itt hasított be az első fájdalom, hogy amúgy fogalmam sincs és számomra ez egy olyan új élmény lenne, amin eddig gondolkodnom sem kellett, mert nem volt részem benne. Tehát a gyerek nem az apjáról veszi a példát ezen a téren sem. Ezt erősen leszögezhetjük. Így aztán a taktikai ár-arány kérdést átbeszélve döntés született.   Mindeközben szervez...

...és egy másik. pénteken befizettem magam az „egy társaság” zártkörű rendezvényére. Múlt évben kerültek elém már, párkeresés gyanánt gondolom felhozta az insta, nézegettem a honlapjukat elég sokszor, de mindig sok kérdésem volt. Ugyanis a rendszer az, hogy havidíjat kell fizetni, és akkor vannak, rendezvények ahova elmehetsz. És ezt valahogy Én nem értettem, hogy ez miért jó. Az első 100 ember 15ezret fizet havonta, a második 100 ahol most tart a rendszer 17 ezret. Legalább 3 hónapra elő kell fizetni. Amúgy nem tudom, mi van, ha nem így teszel és egy hónap után lemondod, bármire is hivatkozva. Most viszont volt egy betekintési lehetőség. Ez is elég borsos áron 10 ezerért+ fogyasztás. Szemben a múlt évi társasjátékest 4000+fogyasztásával. Így akkor gondoltam, rendben betekintek. Kár volt. Az esemény a normafa sí házban volt. Egy felületen külön be kellett regisztrálni, akkor láttam leszünk 44-en, meg is lehetett nézni kik jönnek el, azt is lehetett látni, hogy ezek az emberek mikor cs...

 És nem érti, hogy: - mi az egyensúly - miért lettem zárkózott  - miért nem mosolygok, de számon kér - miért nem engedem már el a válást. Lépjek túl már ezen, azt mondja - miért nem találok párt magamnak - ha nem keltem fel 8-kor hétvégén az egy kedvesség tőlem - ha a hűtő tele van, az nem egyértelmű - sokkal engedékenyebb vagyok, mint más szülők - a rend, az tőlem lesz rend a közös terekben, mert ő nem csinálja - nem bírom már a terheket - hiába mondom nem hallja - figyelni kell másokra is - a közmunkán túl kell lenni, bármennyire is utálja - nem minden egyértelmű - egy emberi kapcsolatba, bármilyen is az, energiát kell fektetni - nem csak akkor csinálunk dolgokat, amikor hasznunk van belőle azonnal - másokért is tehetünk dolgokat önzetlenül  - el tud jönni a korlátozás ideje -  - És Én pedig nem nagyon értem, hogy: hol a fenébe basztam ezt így el. És persze költői kérdés ez, mert lehet egy szerelmes kamasz fiúval, akiben annyira túlteng a tesztoszteron, hogy már mé...

  És ezzel az ünnepet lezárom. Mondhatnám, mert valahogy talán említtetem is, nem megy ez a válás óta, de idén kifejezetten megviselt. És hogy miért, így 5 év után? Sokkal jobban szembesültem a múlttal, vagy azt írjam hiányossággal? Bárminek is nevezzem, idén volt az első év, hogy tudatosan kerestem párt magam mellé, és meglepően szembesültem, hogy nem számít sem a külső, sem az agybarázdák száma, IQ-EQ mértéke, azaz, hogy mivel rendelkezem. Vagyis annyiban igen, hogy van gyerekem máris 80% csökkennek az esélyeim, ha megszólalok, még esik vagy 15%-ot, és a végére maradok Én egymagam. Az évek meg hiába is szépítem, nem csökkennek, csak nőnek, ez a párkeresés szempontjából, ugyebár csak hátrány. És nem is a kor, de bizony ereszkedik a testem, kevesebbet bírok, és bizony az este 10-re elmenni randizni háromszor meggondolandó, még napi 4 kávéval is. Sajna elképzelésem sincs mit hoz a következő év, és ez a bizonytalanság nagyon is megbélyegzi az éjszakáimat. De ide sorolhatná...

Időpontot kértem, azaz most eljutottam oda, hogy kiírtam heti teendő feladatokat a gyereknek, és ennek az egyik pontja az volt: „Anyával beszélgetni” . De amikor listával készülsz a gyerekkel való beszélgetésre, az gáz. Próbálod átadni az élet lényegét, mármint hogy hogyan is kellene szerinted élni, vagy mi a jó. És ezt a legalább 45 éves tapasztalataidból, a szüleid/nagyszüleid történeteiből, és a sok-sok elolvasott könyv soraiból veszed. És az egészből annyi megy át a gyerkőcnek, hogy „okés leviszem majd a szemetet” , akkor, mondjuk komolyan elgondolkozol, hogy mégis hol baszod el, nap mint nap ezt a nevelés kérdést. És persze vágom Én, hogy majdnem férfi agy, de mondjuk engedjük el a feltételezést. És azt is értem, hogy 2024-ben bizony Én nem nagyon tudhatok semmit szülőként, mert már más világ van.  Komolyan elgondolkodtam, nem jó határokat szabtam az önállóságban, az életében.  Mármint miért vagyok az a  szülő, aki hagyja, hogy a majdnem 18 éves gyerek becsukja a szo...

  Bármennyire is igyekszem felkészülni erre az időszakra, és bármennyire tudom, hogy nagyjából mi vár rám, megvisel. Hivatalosan is elkezdődött a karácsonyi áll feeling érzésem.   A tiltakozásom a világ ellen, tiltakozásom az ünnep ellen. És utálom magam ezért, hogy utálom ezt. Amúgy lesz ez majd olyan, hogy nem szar? Ennek csak az a normál rendje, hogy akkor nem szar a karácsony, ha van valakid? Már úgy értem biztos más ez, ha echte szingli valaki, de amikor sok-sok (mondjuk 16) karácsonyod volt családként és aztán ez nincsen, akkor ezt, hogy lehet úgy túlélni, hogy amúgy örömködsz? Mondjuk biztos nem segít, hogy most fog megjönni, de igazából az, hogy most kezdek el szenvedni vagy egy hét múlva, az semmin nem változtat. Legalább túl vagyok a kezdeti nehézségeken, de már most a pokolba kívánom az összes álszent karácsonyozót. Nem nincs minden rendben attól, hogy a fa köré ülünk, vagy eszünk egy előre megrendezett ebédet vagy vacsorát. Az a helyzet, hogy előre eldö...

Megint hajat festek, végén hagyomány lesz, hogy ilyenkor ülök ide…. Sok ősz hajszálam lett az elmúlt időszakban nem tagadom. A dolgok annyiban tudtak, tudnak rendeződni, hogy van, ami megszokássá válik, és így kevésbé fáj.   Voltam egy szorongás interjún , segítettem egy egyetemistának, aki fotóriporternek készül. Ezt a témát kapta, mert maga is szorong.  Mit is mondjak, Szerbiából érkezett, egyedül van itt egy fizetős egyetemen, és ráadásul introvertált. Talán nem kell mondani miért is szorong.  Viszont hatalmas lendülettel jelentkeztem, és utána gondolkoztam el, miről is fogok beszélni, vagy mi tekinthető szorongásnak?  Mert persze vannak az életemnek állandó részletei, minthogy albérlet, bármikor megszűnhet, egyedüli keresőként, mi van a munkámmal, és mi lesz a szüleimmel, és mi lesz, ha ők már nem lesznek. De ezeket olyan szorongásoknak tekintem, amiket nem veszek elő minden nap. Mert semmi értelme, mert válasz nincsen rá. Majd lesz valahogy kategória, vagy ...