AppRandi 2 és 4

Csendben voltam, mert gondoltam hátha alakul a dolog, de ma lezárásra került, így kiérdemelte itt a pozíciót, hogy írjak róla. 

Innen folytatom:

És akkor ma este randi 2, két fekete ponttal indulásos lesz, kíváncsi leszek.

A két fekete pontot a következőkkel érdemelte ki:

1, az este hetes találkozót áttette fél 10-re.  

2, Majd találunk valami nyitva lévő helyet a király utcában, mondta kiérdemelte a másodikat.

Így indultam neki, de úgy voltam vele, rajtam ne múljon már ez, tényleg nyitott vagyok kompromisszumra képes.

Így aztán fél 10 Liszt Ferenc tér. Legalább időben érkezett már ez is valami. Viszont farmer rövidnaci, mintás póló, sportcipő. 

Ez nekem azért furcsa, mert okés, hogy ilyen esetleg a hétköznapokban, és ezzel nincs is bajom, de ez egy első randi, ahol magadból a maxot hozod ki. 

Mert ha meg így nézem, ez a max és ennél már csak lentebb van, akkor jaj.  

De okés, ne kötözködjek este fél 10-kor.

Viszont megjegyzésre került, mennyire csinos vagyok, és esetleg így is tudok inni egy sört, vagy oda túl vagyok öltözve? Mondtam igen, tudok így.

Jelzem pont úgy voltam öltözve, mint aki munkába egy. Annyi különbséggel, hogy jobban figyeltem a  sminkre, és kihívóbb fülbevalót vettem fel, és fekete melltartót a rózsaszín pántos top alá, amit mondjuk, hétköznap nem engedek meg magamnak, de itt a csábítás volt a cél. 

De akkor sör. Meghívott, azaz fizette, ez + pont. 

Kanapé alkalmasság volt, ülésre, így Én el is helyezkedtem, nyitottam fel, tehát félig felé fordulva, közénk nem helyzetem se táskát se kardigánt.

És lett végre egy ember, akivel lehetett beszélgetni. Igaz aztán feltűnt, hogy jóformán csak ő beszél, ez el is kezdett zavarni. De hogy ezt figyeltem ki is derült miért.

Elmond egy sztorit és pont. Nincs kérdés. Azaz nem érdeklődik irántam. Így aztán nem tudtam mi legyen, hiszen nem kérdezett, csak mondta. Volt, amihez hozzáfűztem, hogy Én meg…, és mivel kétoldalú kommunikációról van szó kérdeztem is, amire válaszolt is. De amikor meg nem reagáltam le csak annyival, hogy ez érdekes, akkor sem volt kérdés, csak újabb szöveg.

Aztán közölte, hogy:

-  Úgy gondolom csókolóznunk kellene, nem is tudom mire vártunk eddig.

Így aztán csókolóztunk. Szerinte megvolt a kémia, ja és ilyenkor felé fordult picit. (később kifejtem ezt)

Majd tovább a faramuci beszélgetés, mire:

- Szerintem megint csókolóznunk kellene.

Nevettem, és így aztán csókolóztunk.

De ez így nekem fura volt.

Majd egy óvatlan pillanatban nem túl óvatlanul az órámra néztem.

- Mennyi az idő?

- 10 óra 20

- Jó akkor , az az igazság, hogy nem gondoltam, hogy ilyen jól sikerül az este, és egy haverommal lebeszéltem egy találkozót. Így félig maradjunk jó.

Igyekeztem meginni a pohár sörömet, ami nekem sikerült is, neki nem, 35-kor elindultunk. Villamospótlóig elkísért, puszi s elköszöntünk egymástól.

Másnap reggel írt, hogy jaj Ő mennyire jól érezte magát, és mikor találkozunk. Nagyon morfondíroztam ezen, mi legyen, írtam csütörtök, Ő már nagyon várja. 

Volt mit végiggondolnom, Én vagyok nagyon kötekedő, vagy mi van. Így aztán úgy voltam vele, kap még egy esélyt. Legyen az, hogy mindent betudok az első randi izgalmának, a késői találkozásnak.

És eljött a tegnap este. Már furmányos volt, mert kedden is írt, nagyon várja a csütörtököt, Én meg csak egy mosolygós smile-t tudtam odabiggyeszteni.

Szerdán kérdeztem, mi az elképzelés másnapra. Természetesen az átjön hozzám és szex. Mivel ezt offoltam, kérdeztem Én át tudok-e menni, úgy voltam vele történjen amink történnie kell, de éppen most egy haverja ott van nála, nem jó. 

De akkor eljön értem kocsival, és felmegyünk a várba, és szexeljünk a kocsiban.

Jeleztem, hogy első alkalommal de jó is lenne az ágy, így mondjuk akkor számítson arra, hogy szex nem lesz. Jó akkor séta, írjam meg a címet értem jön. 

Mivel a vár nekem nagyon közel van, így felvetettem, hogy Széll Kálmán térnél a sarkon van egy Burger King, talizzunk ott, onnan pont felfelé megy az út kocsival. Belement.

Félve kérdeztem este 7? Mire írja, túl korai, legyen 8. 

Belementem.

Számomra az is jel, hogy minden mással foglalkoztam, mint a készülődéssel, de igazán erőt vettem magamon, és ezt értsd szó szerint, és a megbeszélt időpontban ott voltam. Picit sportosabban a séta miatt.

Várok-várok, 20:01 csörög a telefon.

Jaj neki teljesen kiment a fejéből, hogy a Burgerkingnél talizunk és ő már fent van a várban, meg nem is tudja, ott hol parkolt volna, de akkor felmegyek?

(ilyenkor mindig felmerül bennem, menyire néz hülyének. Szerinte nem vezetek autót, és el lehet ezt sütni, hogy nem tudja ott hol parkolt volna, hát…)

Így aztán felmentem, mondtam neki felérve ez egy elég rossz kezdés volt. Csak nevetgélt és parkolási nehézségeit ismét elismételte.

Baráti puszi, semmi megfogjuk egymás kezét. Mint két idegen.

Majd:

- Nem gondoltam, hogy ilyen csinos leszel…De nagyon csinos vagy. 

Cserében ő szokásos szettben, más póló, más cipő, nadrág ugyanaz.

Séta, ami a loholás kategória volt, de menjünk oda hátra arra, a helyre, az a legromantikusabb. Fogalma nem volt merre kell menni, de mondtam, hogy nagyjából minden héten itt vagyok. mondjuk 10 perc elteltével ahogy haladunk, de majd meglátod milyen szép.

(talán nem ment át az infó, hogy itt szoktam podcastet hallgatni)

Odaérve: Nézd meg mennyire szép. Le is fényképezem a naplementét.

Loholás, beszélgetés, majd:

- Szerintem ott a kanyarban csókolóznuk kellene, mert mióta találkoztunk ez nem történt meg, és már egy ideje együtt vagyunk

- De szerintem ezt nem kell előre bejelenteni

- De mert ha csak úgy, akkor lehet nem jól sül el, és az nem jó.

- Esetleg lehetne nevetni rajta.

2 perc múlva:

- Jó akkor most menjünk oda a korláthoz, és tegyünk úgy mintha kinéznénk. Jó akkor most lépjünk egymáshoz közelebb, jó, és akkor csók.

Egy pillanatban egy megírt forgatókönyv sorainak éreztem magam.

Loholás. Valami beszélgetés féle.

Út vége:

- Jó szerintem akkor megint csókolózni kellene. 

….

- De finom vagy.

Loholás.

Kérdezem:

- Nálad mindig minden ennyire megtervezett?

- Igen.

- Ettől érzed magad biztonságban?

- Szerintem így jó, hogy tudjam, mikor mire számítsak

- De így nem tűnsz spontánnak egyáltalán.

- De nem is ér meglepetés….

….

- Akkor most ide üljünk le.

Leültünk, beszélgetésféle... 

- Megint csókolózni kellene.

…..

- Jól van, akkor szerintem mehetnénk, mert mivel nem lesz szex, ennyit gondoltam mára. Menjünk vissza az autóhoz és akkor ott köszönjünk el egymástól.

Loholás, elköszönés.

Mindenen túl, testbeszéd. Az első alkalommal sem, és tegnap sem volt felém fordulva. Se séta közben, néha felém nézett, se a kanapén, se a padon, nekem ez nagyon szembetűnő.

És zárójelben jegyezném meg, hogy ez egy pszichológiát végzett ember.

Így aztán ma reggel elköszöntem tőle, amire eddig semmit nem reagált, cserében látta az üzenetet.