Ugrás a fő tartalomra

Ismerkedés

 Szokásos, tök másért ültem ide a géphez.

De múlt héten a threads-en volt egy kis beszélgetés a párkeresésről, na jó egy olyan, amibe Én is bekapcsolódtam.

Soha nem éltem ezzel a lehetőséggel, ugye az „Én időmben” ez nem volt. Akkor utcán ismerkedtünk, szórakozóhelyen, eseményeken, hozzászóltunk a másik emberhez és pont.

Nagyon messze állt ez tőlem, viszont eltelt 5 év, és a futó kalandokon kívül amit elém sodort a szél, semmi kilátás nem volt egy kapcsolatra.

Kapcsolatra…visszhangzik a fejemben….merthogy, azt nem tudom, hogy a kialakult függetlenségemet mennyire tudnám feladni. Alapvetően élvezem, de nagyon jó lenne néha valaki, akihez hozzá lehet bújni, akivel lehet nagyokat beszélgetni, szexelni persze, nagyokat kajálni.

És a hangsúly talán a néha szócskán van. De szerintem ilyen kapcsolat nincsen.

Viszont úgy voltam vele, meguntam a social felületeken való megkereséseket, és kezdek magammal valamit. 2024 van, úgy néz ki, túl kell esnem ezen az appon való ismerkedésen is, leginkább azért, hogy azt tudjam mondani, Én rajtam nem múlt, ezt is megpróbáltam.

így egy hétig vacilláltam ezen, és ma este beregisztráltam a bumble alkalmazásba. Ezt dicsérték a legtöbben. Gondoltam lássuk mit érek az online húspiacon.

Elég sok kérdésre kellett kiválasztani a válaszokat, mindezt angolul, de jó. 6 fénykép, Én és akármi ami érdekel. Meg is volt, okés, lássuk a pasikat mit dob a gép.

Tiszta gáz, az első pasi aki feljött okés volt nekem, máris jobbra húztam. És láss csodát fizessek már elő, ha szeretnék kontaktolni. A .urva ..ád, basszus, mit meg nem tesz az ember.

1 hónapra előfizettem 8ezerét, ha ennyi idő alatt nem jön össze semmi, ez van, be is fejeztem. Ezt az összeget elosztom az elmúlt 5 évre, az évi 1600. Elengedtem…

És akkor így már, máris láttam kik jelöltek be engem.

Úgy néz ki a végső döntés az Én kezemben van. Na most, 2 órája aktív az app, több mint 50 fickó jelölt be és 5-el cseverészek, azaz konkrétan 1-el, de 4 másik csevegés függőben van.

Azt, hogy holnap hogyan oldom meg ezt, az offline életemmel azt még nem tudom, de az olasz fickó akivel chatelek, Ivan néven fut, máris felhívott magához….

Egyébként máris döntés elé kerültem, életkor ügyben például, hogy egyébként kit is szeretnék jobbra húzni? Ilyen keresztkérdéseken, nem gondolkodtam el, így akkor az volt ma a taktika, hogy ne legyen fiatalabb mint Én. Meglepően sok pasi van fent az életkoromnak megfelelően.

Közben sikerült még két chat-et elindítanom.

Na az lesz, hogy majd azért mesélek erről, mert ha most valamelyiket nem hagyom abba, le se fekszem. Futást is kihagytam, kertet is…

De valahol el kell kezdeni ezt az ismerkedést. Megtettem az első lépést (hihihi), sokadik első lépést….

 


 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...