Ugrás a fő tartalomra

Fél havi leltár

 

Tehát eltelt fél hónap a randiapp előfizetésemből. Eddigi eredményeim: 9 abbamaradt chat. Ebből 7 a nem kommunikáció túl sok ideje miatt van, 2 azért mert a másik fél megszakította a csevegést. 2 lemondott randi, amit még fel tudok mutatni.

Most 6 csevegésem van amiből már most előrevetítem, nagyjából 5 az időtúllépés miatt el is fog tűnni.

Az az érdekes, hogy picit visszakanyarodva az előző gondolkozásomhoz itt (klikk) Pasi szupermarket. Kiválasztom a polcon lévő pasit, okés, be is teszem a kosaramba, és ezután jön a beszélgetés, ahol pedig a pasi eldönti, hogy beszélget-e velem, és mennyi ideig….

Ez nekem picit fura. Kosárban a cucc, és majd a cucc eldönti, mit kezdhetsz vele.

Van olyan például, hogy kedvelek Én is, kiderül, hogy kedvel Ő is, és a chatben nem történik semmi. 

a, nem is válaszol az első üzenetemre vagy

b, válaszol, és aztán reagálok, és itt abbamarad.

Kérdezem Én akkor basszus miért is van az összepasszolás? Ne is menjünk bele.

Több csevegés azért maradt abba, mert nincsen bikinis fényképem…..

Ma úgy döntöttem, bio-mat normálisabban megírom. Olyan kevés karakter áll erre rendelkezésre, hogy a felét ki kellett kukáznom, máris nem tűnök olyan szellemesnek. Mindegy lássuk meg mi lesz.

Igyekszem igazán aktív lenni, ami a csevegéseket illeti, ez nekem ugyebár erőfeszítés, mert nem vagyok egy minden nap minden percben elérhető ember, és a mindennapi csevegés is nehezemre esik.

Viszont, amit már határozottan tudok, 36 éves balra megy, nem kell,  túl sok az év köztünk, 37 még talán, és az 50 a felső határ.

Arra is rájöttem, hogy a testére adó pasikat előnyben részesítem, hiszen ha Én ennyit dolgozok a testemen, basszus tegye meg ő is.

Minden Istvánt balra húzok, rossz ómen a név, sajnálom.

És bárki olyat is, aki egy picit is hasonlít a volt férjemre.

 

További statisztikáim:

a magyar pasik nem adnak magukra/ külföldi ugyanaz a korosztály kicsattan az egészségtől a képek alapján.

Budapesten élők kifejezetten slamposak/ Vidékiek valamivel jobb formában vannak.

Öltözködési stílus pocsék (tudom, kritikus vagyok, de ezeket a pasikat még alakítani se lehet)

Értetlenségeim:

Egy győri ember miért írja, hogy Budapestit keres, egyből távkapcsolat? hogy van elképzelve?

Sok külföldi átutazó is használja az appot, azt mondja, jelenleg a reptéren van. Vicces.

 

A másik irány a threads-en keresztül érkezik az insta felületemre:

Pesti ember, de jó 8. kerület. Rögtönöztünk aznap estére. Már akkor is meleg volt, így az esti órák nekem nagyon passzoltak, és meg is beszéltük, Duna parti séta, azaz ő dobta be. Még örültem is.




És akkor engem is kivisz, mint egy kutyát?

És itt nagyon elgurult a türelmem:

 

 

 És ez volt a pont az i-re:

 


És egyébként, itt le is zárult a beszélgetés.

 

És ez a poszt is, mert nem tudok ehhez mit hozzáfűzni…

 

 

 

 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...