Egyszerűen Én, amilyen vagyok

  Bármennyire is igyekszem felkészülni erre az időszakra, és bármennyire tudom, hogy nagyjából mi vár rám, megvisel. Hivatalosan is elkezdődött a karácsonyi áll feeling érzésem.   A tiltakozásom a világ ellen, tiltakozásom az ünnep ellen. És utálom magam ezért, hogy utálom ezt. Amúgy lesz ez majd olyan, hogy nem szar? Ennek csak az a normál rendje, hogy akkor nem szar a karácsony, ha van valakid? Már úgy értem biztos más ez, ha echte szingli valaki, de amikor sok-sok (mondjuk 16) karácsonyod volt családként és aztán ez nincsen, akkor ezt, hogy lehet úgy túlélni, hogy amúgy örömködsz? Mondjuk biztos nem segít, hogy most fog megjönni, de igazából az, hogy most kezdek el szenvedni vagy egy hét múlva, az semmin nem változtat. Legalább túl vagyok a kezdeti nehézségeken, de már most a pokolba kívánom az összes álszent karácsonyozót. Nem nincs minden rendben attól, hogy a fa köré ülünk, vagy eszünk egy előre megrendezett ebédet vagy vacsorát. Az a helyzet, hogy előre eldö...

Megint hajat festek, végén hagyomány lesz, hogy ilyenkor ülök ide…. Sok ősz hajszálam lett az elmúlt időszakban nem tagadom. A dolgok annyiban tudtak, tudnak rendeződni, hogy van, ami megszokássá válik, és így kevésbé fáj.   Voltam egy szorongás interjún , segítettem egy egyetemistának, aki fotóriporternek készül. Ezt a témát kapta, mert maga is szorong.  Mit is mondjak, Szerbiából érkezett, egyedül van itt egy fizetős egyetemen, és ráadásul introvertált. Talán nem kell mondani miért is szorong.  Viszont hatalmas lendülettel jelentkeztem, és utána gondolkoztam el, miről is fogok beszélni, vagy mi tekinthető szorongásnak?  Mert persze vannak az életemnek állandó részletei, minthogy albérlet, bármikor megszűnhet, egyedüli keresőként, mi van a munkámmal, és mi lesz a szüleimmel, és mi lesz, ha ők már nem lesznek. De ezeket olyan szorongásoknak tekintem, amiket nem veszek elő minden nap. Mert semmi értelme, mert válasz nincsen rá. Majd lesz valahogy kategória, vagy ...

Nem mondanám egy profi hullámlovasnak magam, már a saját oldalamról nézve, de azt be kell látni, hogy igyekszem terelni a hullámokat úgy, hogy az életem deszkáján maradjak. Hatalmas arcon csapás volt, hogy Anyukám műtétje mennyire kiborított. Igazából megfogalmaznom is nehéz, de voltak hatalmas zokogásaim, olyan megállíthatatlanok. És nem tudom az okát. Az nem volt kérdés, hogy túl lesz a műtéten, bár most első alkalommal olyan belső feszültség fogott el, és aggodalom, ami nem szokott. De maga a megcsonkítás, az kikészített.  És direkt használtam ezt a csúnya szót. Fájt, nekem nagyon a látvány. És persze 1000 ilyen képet láttam már a neten, de amikor a saját családtagod, a szíved kettéreped.  Sokat gondolkoztam ezen, talán a szépen lassan elmúlás , hogy elkezdődtek a műtétjeik a szüleimnek, vagy az hogy jobban kirajzolódik, hogy szükségük van már rám, vagy, hogy be kell látni, hogy törékenyek, és emberi lények, és az a varázs ami él a gyerekben, hogy bizony az ő szülei a min...

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

  csak hogy stílszerű legyek… De igen káosz van, nálam biztosan. Hogy azt érzem, túl sok hatás ér, impulzus, áramlik felém, és nem tudok vele mit kezdeni, de nem is kerülnek ki. Nekem ütköznek és telítődnek. Ezzel szemben úgy érzem elfáradtam . Úgy érzem magam, mint egy ócska aksi, hogy hiába töltöd, már nem lesz a régi és nem lesz 100 % . Na így vagyok.  És most éreztem azt először, hogy okés, akkor most megint változtatnom kell. Most volt az 5 éves évforduló, hogy új életet kellett kezdenünk. Most ismét elfáradtam. Cipeltem eddig, tartottam a hátamon az élet súlyát, amit ránk szabott a sors. És nem tudom azt mondani, most már lepakolhatom ezeket a terheket, mert van, amit igen leteszel, de akad helyette másik, amit megint cipelhetsz. De van olyan, hogy érzed, változtatni kell.  Ez van most nálam. Azt érzem, ha ez így megy tovább, belerokkanok, összetörök. És nem erre vágyom. Valami teljesen másra. Ez a nyár volt az, ami nem töltött fel, és nem érzem kipihentnek magam, é...

Nem újdonság, talán írtam is már itt, hogy szülinap más országban . Így lett ez most is, és csak mint általában a kis kiruccanások, így alakult.  Szüleim és Nővéremék ugyanis el Dániába kocsival. Felfedezni azokat a helyeket, ahol anyukám Apukája, az Én drága nagypapám ott állomásozott a társaival, és családi legendárium, hogy gyalog jött haza drága Nagymamámhoz. Szerelem a köbön. És akkor úgy lett, hogy jött egy hírlevél olcsóbban lehet adott napon repjegyet venni wizz air, így megnéztem, de a kereső feldobott egy másik légitársaságot is, így végül Ryanair. Mondhatnám kificcentünk aug 21 meló után, azaz este fél 8-kor indulással, és 24 haza este 8:30-as indulással. Leírhatatlan . Nem Koppenhágában volt a szállás, hanem 1 óra autóútra Klint Bakkekrnél, és ez volt a jó. Mert egy filmbéli díszletbe cseppentél, ahol mindig fúj a szél, és mindig felkel vagy lemegy a nap, és a szobát bevilágítja a hold fénye. Ez a hely, ahogy látod is, pont kellett és gondolkodásra ad okot. Amúgy is szá...

Gondmentes oda út, gyors repülés és gyors centerbe jutás. Nagyfiam mondta is, nem jó ez így valami nem lesz okés, túl jól mennek a dolgok. Bennem is bennem volt ez, de hessegettem. Ráadásul olvastam statisztikákat már erről, a magyar ember ilyen, ha valami jó, akkor azonnal keresi mi benne a rossza, mert úgy egál. Így aztán mondtam nem, nem, végre szuper minden. Annyiban persze nem volt az, hogy amikor megkaptuk a szállásra bejutás pontos leírását akkor azt is, hogy délután 3-tól lehet elfoglalni majd a szállást. Ez csak akkor probléma, ha két 14 kilós bőrönddel, egy hátizsákkal és hosszú ruhába öltözve megérkezel 10-re a központba ahol akkor már 34 fok volt. A centrale a központi vasúti pályaudvar ami egyébként nagyon szép, és hiába vannak üzletek légkondicionálás az nem nagyon, így úgy voltunk vele, hogy elindulunk szépen lassan a szállás felé, és majd beülünk valahova enni, és ami kedvünkre való oda begurulunk bőrönddel együtt. Na hamar látszott a gyalogút során, hogy egy...

  Aki szemfüles észrevehette, hogy volt más találkozóm is. És itt most következtetésekkel, inkább kérdésekkel érkezem. Ezek olyan randik voltak, amik többet jelentettek nekem, így nem vesézném ki úgy, hanem így, másképp. Arany középút, jin-jang, egyensúly. Ismerősek nekünk –e fogalmak már. De miért is jó, vagy miért is kell egy kapcsolatba ez. Azt tudjuk, vagy legalábbis tapasztaltuk már, hogy egy kapcsolatban jó ha van barátság, azaz tökre, vagy legalábbis, elég jól megértjük egymást, és van a kémia. Majdnem ki is jelenthetjük, hogy egyik sem tanulható, vagy fejleszthető, mert csak úgy jön, csak úgy van. De persze ez is kérdés, mert biztos ezzel is sokan vitába szállnának, és valahol meg is értem.  Leginkább azt vallom, egy jó kapcsolatban, csak úgy jönnek a dogok, és csak úgy megtörténnek. Igaz közel 45 évesen máshogy látom ezt. Eljön az a pillanat, amikor igenis elkezdesz erőfeszítéseket tenni. Egyrészt nem kapkodnak már utánad annyian, másrészt nem is akkor a piac, hogy cs...

Csendben voltam, mert gondoltam hátha alakul a dolog, de ma lezárásra került, így kiérdemelte itt a pozíciót, hogy írjak róla.  Innen folytatom: És akkor ma este randi 2, két fekete ponttal indulásos lesz, kíváncsi leszek. A két fekete pontot a következőkkel érdemelte ki: 1, az este hetes találkozót áttette fél 10-re.   2, Majd találunk valami nyitva lévő helyet a király utcában, mondta kiérdemelte a másodikat. Így indultam neki, de úgy voltam vele, rajtam ne múljon már ez, tényleg nyitott vagyok kompromisszumra képes. Így aztán fél 10 Liszt Ferenc tér. Legalább időben érkezett már ez is valami. Viszont farmer rövidnaci, mintás póló, sportcipő.  Ez nekem azért furcsa, mert okés, hogy ilyen esetleg a hétköznapokban, és ezzel nincs is bajom, de ez egy első randi, ahol magadból a maxot hozod ki.  Mert ha meg így nézem, ez a max és ennél már csak lentebb van, akkor jaj.   De okés, ne kötözködjek este fél 10-kor. Viszont megjegyzésre került, mennyire csinos...