Ugrás a fő tartalomra

Reggel....

 


Micsoda reggel volt ez, IMÁDTAM.

Belebújtam végre a nyári kötött pulcsimba újra. És mennyire szerettem, picit elbújni a világ elől benne. És nagyon-nagyon szeretem a szelet, sok emberrel ellentétben. Beletartani az arcomat, lemosva rólam a nehézségeket, gondokat. Hatalmasat lélegezni az úgy érzem tiszta levegőből. Feltöltődni vele, megújulni.

Így aztán fülhallgató a fülembe és hajrá spotify ( ez itt a reklám helye, csak nem jelentenek fel….), kedvelt dalok play.

Szeretem nézni ilyenkor az embereket, amikor nem olvasok, na jó, egyébként is.

És mennyire fura, attól függően hogyan vagy felöltözve, más-más emberek szimpátiáját váltod ki. Mások néznek rád, és máshogy. Ma nem tipegőbe jöttem, régi családi orvos szerint váltogatni kell magasat-laposat a gerinc és a sarok miatt. Így aztán más emberek tekintete futott össze az enyémmel. Ez jó, ezt is szeretem, nyitott vagyok alapvetően az emberekre. A maszklevételt leginkább a mosolygás miatt várom már, most csak az utcán lehet.

És az emberek, péntekre jó fáradtak már, tényleg hosszú az 5 napos munkahét. Volt, aki nem adta meg magát, és nem hitte, hogy hideg van, nyári cuccban szétfagyva, másik véglet dzsekiben, sapkában….

Sokan szemüket lehunyva, pihenve még néhány metró megállóra. Mások szintén zenét hallgatva, és sokan telefonjukba merülve. Ezen mindig picit elszomorodom, kimaradnak a világ forgásából….

És vitt a szél, átölelt, foglalkozott Velem. Jó volt nagyon….

 

És a kötelezők:

A másik blogra való feliratkozás ezen a címen: kalandduo@gmail.com, és hogy kedvet csináljak hozzá, nem csak Én írok majd, hanem a 14 éves nagyfiú is.

 Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.

 

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk

Álom

    6 éve lesz lassan, hogy megkaptam azt egyik délelőtt: „szerintem váljunk el”, mégis olyan éjszakába ébredtem csatakosan megizzadva, ahol is még mindig főszereplőként jelent meg a volt férj. Maga az álom nem volt sok szerencsére, de ex egy zacskóban elhozta a tőlem kapott dolgokat miszerint az új pár nem szeretné látni azokat a lakásban. Mindezt ízesen, alpári módon megfogalmazva, választékosan kiválasztva a megfelelően szúró szavakat. Egy asztalnál ültünk, és azt figyeltem közben, hogy a szívem sem dobog hevesebben, annyira nem érdekelt. Viszont volt egy másik fontos főszereplő az asztalnál, a közös fiúnk, aki szintén végig hallgatta ezt. És könnyek potyogtak a szeméből és a „beszéd” végén felállt illendően, ahelyett hogy mondott volna valamit, inkább elment. Nem úgy jött ki a mondandó, hogy engem bántson, azt találta el, aki meg sem érdemli. Hagyján az álom tartalma, azon morfondírozom miért még? Miért vannak ezek az álmaim ennyi idő után is? Felbukkanva a semmibő...
Megjegyzés küldése
További információk